Szótár
Biomechanikus
Gépezetnek, fogaskeréknek vagy idegen anatómiának tűnő tervek, mintha a felszakadt bőr alatt rejtőznének.
A bőr alatt elhelyezkedőnek tűnő mechanikus vagy szerves-gépi szerkezetek — mintha a test részben hús, részben gép volna — azok, amiket a biomechanikus stílus ábrázol. Az esztétikát erősen ihlette H. R. Giger szürreális művészete, akinek az Alien-filmekhez készült tervei tették népszerűvé a biológia és a technológia összeolvasztását. Jellemző képi elemei a fogaskerekek, a dugattyúk, a kábelek, a hidraulika, az izomszerű szálak és az idegen anatómia, amelyeket gyakran felszakadt vagy felhámlott bőr keretez, feltárva a mögöttes gépezetet. A meghatározó trükk a mélység illúziója: a felkészült művészek a tervet a test kontúrjaihoz és izomzatához igazítják, így az alkatrészek természetesen tűnnek mozogni a végtaggal. A valósághű árnyékolás, az erős csúcsfények és az árnyékok gondos használata meggyőző térbeli hatást kelt. A biomechanikus munka készülhet fekete-szürkében vagy színesben, egy biofúziónak vagy organikusnak nevezett rokon ága pedig ezeket a gépi elemeket természetes textúrákkal vegyíti. A stílus a realizmus és a szürrealizmus tágabb körébe tartozik. Kezdőként érdemes tudni, hogy a biomechanikus darabokat általában egy adott testrészre tervezik, mert az illúzió az anatómiától függ.
Nézd meg a(z) Biomechanikus stílusú galériát →