Szótár
Átmenetes árnyékolás
A tónus sima keverése sötétből világosba, zökkenőmentes átmeneteket hozva létre a tetoválásban.
Az átmenetes árnyékolás olyan tetoválási technika, amely sima, zökkenőmentes átmeneteket hoz létre sötét és világos tónusok között, folyamatos keveredést eredményezve a tónusok közötti látható határok nélkül. A művész ezt úgy éri el, hogy a fekete tintát különböző szürke lemosásokká hígítja, vagy a színt eltérő sűrűségben rétegezi, majd minden tónust úgy dolgoz a bőrbe, hogy az fokozatosan olvadjon a következőbe. Gyakran magnum tűcsoportot használnak, mert szétterülésük lágy, egyenletes lefedést tesz lehetővé, az átmenetet pedig a művész a nyomással, a sebességgel, a tinta hígításával és az egymásra futó áthúzásokkal szabályozza. A vizuális eredmény az a kidolgozott, térbeli megjelenés, amely a fekete-szürke realizmus, a portrék és a fény-árnyék finom játékára támaszkodó tervek középpontjában áll. A művészek a vonalvezetés után alkalmaznak átmenetes árnyékolást, jellemzően a legvilágosabb tónusoktól a legsötétebbek felé építkezve, és lágyan elmosva az éleket. Az ügyfél számára ez az árnyékolás meleg, szétterülő érzetnek tűnik, amelyet sokan könnyebben tolerálnak a kontúrozásnál, bár az ismételten dolgozott nagy átmenetes felületek érzékennyé válhatnak. A jól kivitelezett átmenetes árnyékolás választja el a lapos megjelenésű tetoválásokat azoktól, amelyek meggyőző mélységgel bírnak.